A kéziratok útja
Kedves Olvasó!
Eléggé valószínű,
hogy már hallottad valaha a számból ezt a mondatot: meg kell írnom a kéziratot J
(Rendben, nem
biztos, hogy ily békés-bájos hangvételben…)
Egy kis
emlékeztető: 2025 január 15, öröm és boldogság, fel van töltve
(végre-végre-végre) a kézirat. Az ahhoz kapcsolódó blog bejegyezés rövid összefoglalója:
Részletesebben élménybeszámoló pedig itt található:
https://nanoblog-ti.blogspot.com/2025/01/submission.html
Na de mi történik azután, hogy a kéziratot
feltöltöttük?
* Kapunk egy
e-mailt, hogy sikeresen feltöltve.
Ez az egyik pont,
amikor azt érezhetjük, hogy a befektetett munka, idő, energia, szellemi alkotó
erő, feláldozott idegsejt és társai mind megérte. Ülsz a gép előtt, sajog
mindened, mert bár tudod, hogy hogyan kell gerinckímélően ülni a számítógépnél,
amikor flow-ba kerülsz, már rég nem te döntesz a pozícióról, a szemed félig
kifolyt, a net anyukája csuklik, a bölcsiből elkéstél vagy már mindenki réges rég
alszik, és amit látsz, az egy darab e-mail. Én ekkor inkább csak egy
pillanatnyi megkönnyebbülést érzek, de a látóhatáron ott tolong a lista, ami
soha el nem fogy, és a bizonytalanság, hogy mi lesz a kézirattal ezután.
Voltam már
párszor nem túl szerencsés…
Az első
kézirat, ami az én méréseimből készült, 2008 körül járta meg a „hadak útját”. Az első
beküldéskor „magasra céloztak”, és túl specifikusnak, de jónak ítéltetett a
kézirat, másodjára „középerős célra” törtek, erre a sárba, a sárga föld alá
tiporták a kéziratot, és mivel a professzor túl jónak ítélte a témát ahhoz, hogy
egy sima erős újságba beküldje, így a kézirat a mai napig egy német íróasztal
fiókjában lapul.
Az első
kézirat, amit én írtam vérrel verejtékkel, a beküldéstől körülbelül 1 napra volt, de végül
még most is egy japán íróasztal fiókjában csücsül, mondhatnánk, hogy elmosta a 2011-es
cunami…
Az első
kézirat, amit a nedvesítés-párolgás témakörben írtam, évekig körözött az univerzumban: rendszerint
végül a „nem tartozik az újság scope-jába” mondattal pattant vissza. Nem
emlékszem már pontosan, de körülbelül ötödik alkalommal már egy tuti helyre
küldtük be, ahol több, mint fél évig ültek rajta, majd jött egy levél: nem
tartozik az újság scope-jába…. Végül azért csak meg lett a helye, de ehhez már
ösvények ismeretétre is szükség volt.
Szóval, így
merjen az ember lánya nagyon megkönnyebbülni és fellélegezni, amikor beküld egy
kéziratot, és nézi a képernyőn a megerősítő e-mailt…. J
Természetesen vannak olyan kéziratok, amik csak úgy suhannak, mert vagy szerencse kíséri röptüket, vagy mert egyszerűen zseniálisan vannak megírva. Tisztába kell lennem vele, sajnos egyik körbe sem tartozom, bár azért diszgráfiás létemre egész elfogadhatóak végül a kéziratok (külön hála Mesónak ;)
Szóval, mi is történik a kézirattal beküldés után?
Hááát, ez holnapra
marad, mert rohannom kell! Nem, nem a bölcsibe, hanem az oviba, nulladik szülői értekezletre
J
