Folyadékok tulajdonságai-2

Kedves Olvasó!

 

A korábbi bejegyzéseimben már sokat olvashattál a párolgás folyamatáról illetve a szilárd anyagok folyadékokkal történő nedvesítéséről. Ha esetleg lemaradtál ezekről, kellemes és hasznos böngészést kívánok a blogomhoz J

 

A következőekben a folyadékok pár alapvető tulajdonságáról, illetve a kísérleti munkám szempontjából is releváns oldószerekről olvashatsz ismeretterjesztő bejegyzéseket, melyeket konzultáció keretében tanár szakos hallgatók készítettek.

 

Üdvözlettel: Tóth Ildi

 

Kontakt: ildiko.toth@chem.u-szeged.hu

 

 

 

16_Folyadékok tulajdonságai-2

 

Az „isteni” molnárka, avagy a vízen „járás” tudományos háttere

 

Egy téli napon, a vakító napsütéses időt kihasználva tettem egy sétát a Tisza parton. Miközben élveztem az időjárás kellemes mivoltát, a folyó felszínén megpillantottam néhány molnárkát, akik fel-alá siklottak a víz felszínén. Elgondolkoztam, vajon hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges az, hogy ők olyan könnyen siklanak a víz felszínén, mint ahogy mi sétálunk az egyszerű szárazföldön? Miért nem süllyednek a víz alá, ahogy az elvárható lenne?

A magyarázat igen egyszerű: felületi feszültség!

 

Molnárka a folyó vizén

 

A felületi feszültség az egységnyi felület létrehozásához szükséges energia. Mértékegysége: J/m². Ezzel, a folyadékokra alapvetően jellemző tulajdonsággal, nagyon sokat találkozhatunk a hétköznapjainkban, akkor is, ha nem tudunk róla. Ennek a hatásnak értelmében látjuk például a lehulló esőcseppeket, vagy a gyerekek által fújt szappanbuborékot is gömb alakúnak.

 

Közel gömb alakú vízcsepp

 

A folyadékok szabad felszíne másképp viselkedik, mint a belseje. Ennek az az oka, hogy  a folyadék felületén a folyadék belseje felé azonos molekulák vannak, míg a másik oldalon, a levegőben egészen más típusú, más tulajdonságú molekulák lesznek megtalálhatóak. A folyadékok belsejében található részecskéket teljesen körül veszik a szomszédos molekulák, ezért minden irányból egyenletes erőhatás hat rájuk, az úgynevezett kohéziós erők képesek egymást kiegyenlíteni. A felszíni részecskékre viszont csak a folyadék felől hat a többi folyadékmolekula vonzása, ezért a felszíni molekulák a folyadék belseje felé próbálnak elmozdulni. A felszín igyekszik a lehető legkisebb felülettel érintkezni a levegővel (ezért lesz a lehulló esőcsepp is gömb alakú). A kialakuló aszimmetrikus erőhatásoknak köszönhetően a folyadékok határfelületén lévő molekulák jóval nagyobb energiával rendelkeznek, mint a belsők. Innen már látható a kapcsolat a felületi feszültség és a molnárka víz felszínén történő siklása között!

 

Aszimmetrikus erőhatások vázlatos rajza

 

A folyadék molekulák vonzást gyakorolnak egymásra, melynek hatására a víz felszínén egyfajta „teherbíró réteg” fog kialakulni. A felületi feszültség miatt így az apróbb, víznél nehezebb tárgyak vagy állatok (hiába a nagyobb sűrűségük!) nem fognak elsüllyedni, fent maradnak a víz felszínén.

 

Érdemes nyitott szemmel járni a nagyvilágban, hiszen a tudomány itt van körülöttünk, csak fel kell fedezni!

 

Medvegy Petronella

Biológia – kémia osztatlan tanári szakos hallgató

Folyadékok tulajdonságai-1

Kedves Olvasó!

 

A korábbi bejegyzéseimben már sokat olvashattál a párolgás folyamatáról illetve a szilárd anyagok folyadékokkal történő nedvesítéséről. Ha esetleg lemaradtál ezekről, kellemes és hasznos böngészést kívánok a blogomhoz J

 

A következőekben a folyadékok pár alapvető tulajdonságáról, illetve a kísérleti munkám szempontjából is releváns oldószerekről olvashatsz ismeretterjesztő bejegyzéseket, melyeket konzultáció keretében tanár szakos hallgatók készítettek.

  

Üdvözlettel: Tóth Ildi

 

Kontakt: ildiko.toth@chem.u-szeged.hu

 

 

 

15_Folyadékok tulajdonságai-1

  

Miért romlik az utak minősége tél után?

 

Véleményem szerint, már mindenki tapasztalt olyat, hogy akár sofőrként, akár utasként, de egy idő után megtanulta, hogy a gyakran bejárt útvonalon hol vannak nagyobb lyukak, kátyúk az aszfaltban és hogy hol érdemes egy kicsit lassabban menni, mert az út minősége nem engedi meg, hogy 90 k/h-ás sebességgel közlekedjünk. Majd jön egy esősebb, hidegebb idő, beköszönt a tél és azt tapasztaljuk, hogy tovább romlik az utak minősége, újabb kátyúk helyét kell megtanulnunk. De miért is van ez? Mi a kapcsolat az időjárás és utak minősége között?

 

Kátyús út

 

Induljunk egy kicsit távolabbról és elsőnek nézzük meg a folyadékok tulajdonságait. A folyadékokban a részecskék folyamatos, rendezetlen mozgást végeznek. A folyadékoknak nincs önálló alakjuk, mindig a tárolóedény alakját veszik, nem lehet őket összenyomni a részecskék között jelenlévő taszítás miatt és a rendelkezésre álló teret részben kitöltik.

 

A tej felveheti a tejes doboz, az üveg és a tejeszacskó alakját is.

 

Jelen esetben a számunkra leglényegesebb tulajdonság, hogy a folyadékok tárolóedény alakját felveszik, valamint, hogy a rendelkezésre álló teret részben kitöltik. Egy kicsit melegebb téli napon, ha a hőmérséklet 0 °C felett van és elkezd esni az eső, az esővíz beszivárog az úttesten lévő repedésekbe vagy a már korábban keletkezett kátyúkba. Éjszaka, ha hűvösebbre fordul az idő és a hőmérséklet lemegy 0 °C alá, a repedésekbe beszivárgott esővíz meg fog fagyni.

A víznek van még egy olyan különleges tulajdonsága, amely a legtöbb folyadéktól eltér, mégpedig az, hogy fagyás során megnő a víz térfogata. Szerintem már szinte mindenki felejtett a fagyasztóban valamilyen szénsavas üdítőitalt vagy sört. A szerencsésebbeknél nem történt semmi nem várt dolog, maximum megfagyott az üdítő és meg kellett várni, hogy kiolvadjon. Azonban előfordulhat egy kevésbé szerencsés végkimenetel is, mégpedig, hogy az üveg, műanyag palack vagy alumínium doboz felrobban és beteríti az ital a fagyasztót. Tehát nem, hogy élvezhetnénk a hűsítő italt, hanem még takaríthatjuk is ki a mélyhűtőt.

 

Szétrobbant sörösüveg

 

Mindezek a jelenségek a víz már korábban tárgyalt tulajdonságaira vezethetők vissza, mégpedig, hogy fagyás során megnő a térfogata. Ez a térfogatváltozás lesz az, ami a galibát okozza az utak esetében is. Térjünk vissza a repedésekbe beszivárgott és megfagyott esővizünkhöz. Mivel a megfagyott esővíznek is nagyobb a térfogata, mint a folyékonynak, ezért a repedéseket szétfeszíti. A jobb idővel, amint megolvad, az esővíz elszivárog a repedésekből és kimossa az aszfalt alatt található homok réteget. Az autók, kamionok és buszok pedig, ahogy rámennek ezekre a meglazult repedésekre, lejjebb nyomják a laza darabokat a kimosódott földbe és máris kész egy újabb kátyú ott, ahol korábban talán nem is láttuk, hogy megrepedt az út. Ez az oka annak is, hogy az út széle néha csak úgy „eltűnik”.

     

Egy kátyú romlásának az oka

 

 

Sárga-Kiss Alexandra

Biológia – kémia osztatlan tanári szakos hallgató

 

Párolgás-4-típusok

Kedves Olvasó!

 

Korábbi bejegyzéseimben bemutatásra került a szilárd anyagok felületének nedvesedése ( https://nanoblog-ti.blogspot.com/2020/10/nedvesites.html ) illetve a folyadékok párolgásának alapjai (https://nanoblog-ti.blogspot.com/2020/10/parolgas-1.html és https://nanoblog-ti.blogspot.com/2021/07/parolgas-2.html ).

 

Emlékeztetőül a nedvesedés fogalmát arra az esetre használjuk, amikor a folyadék (L) gázt (G) szorít le egy szilárd (S) felületről. A nedvesedés mértéke jól jellemezhető az úgynevezett peremszöggel (más néven kontaktszög, jele: θ ) a három fázis érintkezési pontjában a szilárd-folyadék és a folyadék-gáz határfelülethez húzott érintők által bezárt szög. A párolgás pedig az a halmazállapot-változást, melynek során az anyag folyadék halmazállapotból gőz halmazállapotúvá alakul át.

A peremszög ( θ ) szilárd anyagok nedvesítése során.

 

A párolgás folyamatának vizsgálata során érdemes megkülönböztetni egymástól pár tipikus esetet, melyeket víz esetében fogok bemutatni:

1) Egy jól definiált „vízszintes” folyadékfelszínről történik a párolgás. Például egy csésze (igény és érdeklődési kör szerint megválasztott) jó meleg kávé vagy tea vagy forralt bor felületéről lépnek ki a vízmolekulák a folyadék felett lévő gőzfázisba.

2) Egy „tömör” szilárd anyag sík felületén elhelyezkedő folyadékcseppen, úgynevezett ülőcseppen lévő vízmolekulák párolognak el a csepp felületén keresztül a gőzfázisba. Például egy síküvegről vagy egy viaszos vászon asztalterítőről vagy egy nőszirom leveléről párolog el a vízcsepp.

3) Egy, a víz által jól nedvesíthető, „lyukacsos szerkezetű” úgynevezett pórusos szilárd anyagra helyezünk egy vízcseppet. A vízcsepp egy része bekerül a pórusrendszerbe (képzeld magad elé a fürdő szivacsot) és előfordulhat, hogy a víz egy része pedig a felületen marad ülőcsepp formájában. Ez az eset a párolgás szempontjából már nagyon összetett, a párolgás lejátszódhat a szilárd anyag „tetején” ülő csepp felületéről, illetve a pórusrendszerbe bekerült folyadék felületéről is. Ez utóbbi is több részfolyamatra osztható, de erről majd egy későbbi bejegyzésben fogok részletesebben írni. A kutatásom során vizsgált szilárd anyagok jellemzően ebbe a csoportba tartoznak.

 

Párolgás különböző típusú S/L határfelületekről: 1) jól definiált „vízszintes” folyadékfelszín, 2) „tömör” szilárd anyag sík felületén elhelyezkedő ülőcsepp, 3) jól nedvesíthető, „lyukacsos szerkezetű” úgynevezett pórusos szilárd anyagra helyezett folyadék(csepp).

 

Az úgynevezett ülőcseppek párolgási folyamatának alapvetően háromféle megvalósulási módját ismerjük.

1) Az egyikben a csepp az egész párolgási folyamat alatt (többé-kevésbé) megőrzi az alakját, formáját (azaz a peremszögét), csak az általa a szilárd mintán elfoglalt terület mérete csökken. Az angol nyelvű irodalomban ezt a párolgást CCA-nak (Constant Contact Angle – állandó peremszöggel történő párolgás) nevezik.

2) A másik tipikus esetben állandó kontakt felület mellett, a peremszög csökkenésével megy végbe a párolgás, ami külső szemlélő számára a csepp „laposodásaként” látható. A szakirodalom erre CCR-ként (Constant Contact Radius – állandó érintkezési sugárral (/átmérővel / területtel) történő párolgás) hivatkozik.

3) A két fő típusnak létezik „kevert” változata is.

 

Az ülőcsepp párolgásának két jellemző megvalósulási lehetősége: 1) CCR – állandó érintkezési sugárral történő párolgás, 2) CCA – állandó peremszöggel történő párolgás.

 

Szóval, kedves Olvasó, ha legközelebb egy pohár gőzölgő ital mellett olvasod a kedvenc könyvedet, vagy egy fűszálon ülő esőcseppet csodálsz, netalántán egy meleg nyári nap a vonat ablakából szemléled az eső utáni szántót, jusson eszedbe ez a bejegyzés meg mindenek előtt az, hogy az élet szép J

 

Üdvözlettel: Ildi

 

Kontakt: ildiko.toth@chem.u-szeged.hu

 

A bejegyzés a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriumának támogatásával készült.

Párolgás-3_aszalás

Párolgás - aszalás

 

Kedves Olvasó!

 

Korábbi bejegyzésemben bemutatásra került kísérletek és a saját mindennapi tapasztalataink alapján összegeztük, hogy a párolgás sebessége a következő tényezőktől függ:

-  az anyagi minőségtől (az illékonyabb anyag gyorsabban párolog)
-  a folyadék hőmérsékletétől (a magasabb hőmérsékletű folyadék gyorsabban párolog)
-  a hőmérsékletkülönbségtől (azonos hőmérsékletű folyadék esetén melegebb levegőben gyorsabb a párolgás)

-  a levegő páratartalmától (minél kisebb a levegő páratartalma, azaz minél „szárazabb” a levegő, annál gyorsabb a párolgás)

-  a párolgó felület nagyságától (minél nagyobb a határfelület, annál gyorsabb a párolgás)

 

Az „útravaló feladvány” pedig az volt, hogy az eddigiek figyelembe véve a kedvenc nyári gyümölcsünket (nekem a meggy J ) hogyan lehet a leghatékonyabban aszalni? J

 

Nézzük hát meg, mit is az az aszalás, és mitől lesz hatékony.

 

Az aszalás egy ősi tartósítási eljárás, melynek eredményeként a kezelt élelem (általában gyümölcs) elveszti a víztartalmának jelentős részét, így a tömege és térfogata is jelentősen csökken. Az aszalást többféle módon is el lehet végezni, és mint az élet bármely területén, mindegyiknek meg van a maga előnye és hátránya.

 

Pár tipikus aszalt gyümölcs: mazsola (szőlő), meggy, füge, szilva.

 

Az „ősi természetes módszer” során a Nap energiáját használják fel az aszalási folyamat lejátszódásához. Természetesen ennek feltétele a megfelelő klíma: a meleg és száraz időjárás kedvező az aszalás során, így döntően a sivatagi, sivataghoz közeli illetve kontinentális területeken terjedt el ennek alkalmazása.

Ennek az eljárásnak a során a megtisztított gyümölcsöt nagy felületen, esőtől védett, jól szellőző helyen elterítették, és a gyümölcsöket időnként megforgatták. Az aszalási folyamat során a gyümölcs víztartalmát ízleléssel, illetve kézzel (érzet, gyümölcsdarab összenyomása) ellenőrizték. Ezen módszer egyik nagy előnye, hogy csak napenergiát hasznosít a folyamat során, tehát az eljárás a mai értelmezésben is környezetbarátnak, azaz zöldnek tekinthető. A másik nagy előnye pedig az, hogy az aszalási folyamat során a hőmérséklet nem túl magas, így a gyümölcs „hasznos komponensei”, például a vitaminok, enzimek, nem bomlanak el, így a téli időszakban ezen aszalványok kiváló vitaminpótlási lehetőséget biztosítanak. A módszer hátránya ugyanakkor pont az alacsony hőmérséklet (ok, ízlés kérdése a nyári kánikula 40 °C hőmérsékletét alacsonynak nevezni…), aminek következtében a száradás, azaz az aszalás sebessége viszonylag lassú, több napot is igénybe vesz, és bizonyos esetben sajnos ezen idő alatt elindulhat a gyümölcsök rothadása, penészedése is.

 

A háztartásokban az aszalást általában magasabb hőmérsékleten szokták elvégezni (régebben kihűlő kemence, mostanában gáztűzhely vagy elektromos aszaló), ennek előnye, hogy az eljárás gyorsabb (hiszen nagyobb a hőmérsékletkülönbség, ami gyorsítja a párolgás folyamatát).  Ugyanakkor nagyobb befektetett energiaigénnyel rendelkezik, ami egyrészt a rezsiben mutatkozik meg, másrészt pedig a folyamat jobban terheli a környezetet, illetve az emelt hőmérséklet miatt a hasznos anyagok egy része is elbomlik.

 

Az ipari aszalási folyamatok során általában valamilyen nagyüzemi technikával gyorsítják a párolgás folyamatát, ez lehet például a levegő folyamatos áramoltatása (pl. ventillátor) vagy a légtér páratartalmának alacsonyan tartása (pl. vákuumos technika). A nagyüzemi aszalás során igen gyakran cukrot is adagolnak az aszalni kívánt gyümölcshöz (pl. cukros oldatban történő áztatás vagy főzés) ami egyik részről növeli a termék édes ízét és a magas cukortartalma miatt annak eltarthatóságát is, ugyanakkor a kalóriaértéket szükségtelen mértékben megemeli, és a fogaknak sem feltétlenül kedvező ez az eljárás...

 

Tehát, mit tehetünk, hogy hatékonyabb legyen az aszalás, azaz gyorsabb legyen a gyümölcs szárítás?

- melegítsük a gyümölcsöt (sütő, elektromos aszaló…), mert magasabb hőmérsékleten gyorsabb a párolgás, ugyanakkor hátránya, hogy elveszítjük a hasznos anyagok (pl. vitaminok) egy részét

- növeljük meg párolgási felületet (mert nagyobb határfelületen gyorsabb a párolgás), ezt több módon is elvégezhetjük:

            - szeleteljük fel vékony darabokra a gyümölcsöt

            - a darabokat tegyük egymástól kicsit messzebbre

            - a darabokat helyezzük lyukacsos felületre (pl. keretre erősített szúnyogháló)

- meleg, áramló levegővel érintkeztessük a gyümölcsöt, például a következő technikák valamelyikének alkalmazásával:

            - helyezzük napra, szellős helyre a gyümölcsöket

- a keretre erősített szúnyogháló alá kicsit lejjebb tegyünk fekete felületet

- valamilyen fűtéssel melegítsük az áramoltatott levegőt

- házi készítésű „sörkollektoros” aszalógép

 

Pár lehetőség otthoni aszalásra: aszalás papírlapra terítve, jól szellőző keretre helyezve, sütőben, elektromos aszalógépben, illetve a házi készítésű napkollektoros aszalók működési elve és a „speciális újrahasznosított anyagokból készített” úgynevezett „sörkollektoros” aszaló.

 

Az aszalás tehát alapvetően egy igen egyszerű művelet, amit persze többféle módon is elvégezhetünk. Ha van a családban „kéznél egy ezermester”, akkor egy hétvége alatt simán összebarkácsolható egy jó kis „sörkollektoros” aszaló is (https://kert.tv/sorkollektoros-gyumolcsaszalo-hazilag/), és biztosak lehetünk benne, hogy kevésbé ügyes kezű rokonok / barátok is szívesen kiveszik a részüket a munkából, például önként vállalják a „sörös dobozok előállításának hősies feladatát” :D

 

 Üdvözlettel: Ildi

 

Kontakt: ildiko.toth@chem.u-szeged.hu

 

A bejegyzés a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriumának támogatásával készült.

Párolgás-2

 

Párolgás - folytatás

 

Kedves Olvasó!

 

Korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam a párolgás folyamatával. Most ezzel kapcsolatban szeretnék pár további kísérletet és ehhez kapcsolódóan pár érdekességet is bemutatni, sőt bátorkodom egy „releváns” viccet is megemlíteni J

 

 

(Fizika 7. - V. Hőmérséklet, halmazállapot - 4. A párolgás (nkp.hu))

(Fizika 7. - V. Hőmérséklet, halmazállapot - 4. A párolgás (nkp.hu))

 

1 és 5. kísérlet:

Magyarázat: a párolgás sebessége függ az anyagi minőségtől illetve a párolgás hőelvonással jár (azaz endoterm folyamat), így a folyamat lehűti a környezetét.

Megjegyzés: mivel az anyagok párolgása nem egyforma sebességű, ezért mindenképp érdemes odafigyelni a gyorsan párolgó, úgynevezett illékony folyadékok tárolására, azaz érdemes ezeket jól záródó edényben tartani. Ilyen oldószerek például a benzin, az aceton, ami például a körömlakk lemosóban található, és az etanol, ami hétköznapi nevén az „alkohol”, ezért is érdemes egy magas alkoholtartalmú pálinkát zárt üvegben tartani. Bár megjegyzendő, hogy egy jól sikerült pálinka üvegből történő gyanúsan gyors fogyása nem minden esetben írható csak a párolgási folyamat számlájára…

Megjegyzés 2: a kánikulában egy kis hűsölést jelenthet, ha befekszel a szárítón felsorakoztatott vizes, éppen száradó ruháid alá ;)

 

(Fizika 7. - V. Hőmérséklet, halmazállapot - 4. A párolgás (nkp.hu))

2. kísérlet:

Magyarázat: a párolgás sebessége függ a hőmérséklettől, hiszen magasabb hőmérsékleten a folyadék molekulái könnyebben ki tudnak lépni a gőzfázisba.

Megjegyzés: nem véletlen, hogy a napon gyorsabban megszáradunk egy medenceparti után, mintha az árnyékban „fagyoskodnánk”, ahogy az sem véletlen, hogyha a szoba száraz levegőjét szeretnénk egy kicsit nagyobb páratartalmúvá tenni, akkor forró vizet érdemes kitenni párologtatni. (Természetesen ebben az esetben fokozottan ügyeljünk arra, hogy az égési sérüléseket elkerüljük!)

 

(Fizika 7. - V. Hőmérséklet, halmazállapot - 4. A párolgás (nkp.hu))

 

3. kísérlet:

Magyarázat: a párolgás sebessége függ attól, hogy mennyi a folyadék molekuláinak száma a folyadék feletti légtérben. Ha a légtér sok ilyen molekulát tartalmaz, akkor a párolgás sebessége lassabb lesz. Azonban ha a közel telített gőzteret lefúvatjuk a folyadék fölül, akkor a párolgás sebessége ismét gyorsabb lehet.

Megjegyzés: ez a lefúvatás a mindennapokban megtörténhet például legyezővel vagy szoba ventillátorral, számos ipari berendezésben is használják ezt a módszert a párolgás (és így a száradás) gyorsítására, és például a szabadba kiterített ruha is gyorsabban szárad, ha szeles az idő.

Megjegyzés 2: a szervezetünk úgy hűti magát, hogy izzadunk és ennek párolgása hőt von el a bőrünkről, aminek sebessége gyorsabb, ha erősebb a szél.

Ide kapcsolódik a következő vicc is: Ali tevegel a sivatagban, szakad róla a víz. Hirtelen elsuhan mellette egy biciklista. Ali utána kiált: „Hé, barátom! Hogy tudsz ilyen rettenetes hőségben tekerni?” „Tudod, ha gyorsan megyek, hűt a menetszél.”, mondja a biciklis. Ali elgondolkodik a dolgon, majd hajszolni kezdi a tevéjét. Rohan, rohan a teve, míg nem bírja tovább, összerogy és megdöglik. Ali leszáll és csalódottan rugdalja az élettelen állatot: „Na, mi van teve ? Megfagytál?”]

 

(Fizika 7. - V. Hőmérséklet, halmazállapot - 4. A párolgás (nkp.hu))

 

4. kísérlet:

Magyarázat: a párolgás sebessége függ attól, hogy mekkora az a felület (határfelület a folyadék és gázfázis között), ahol a folyadékmolekuláknak lehetősége van átlépni a gőzfázisba.

Megjegyzés: tehát a párolgás sebessége és így a száradás folyamata gyorsítható, ha megnöveljük a folyadék határfelületét. Ez a jelenség figyelhető meg, ha például kiteregetjük a kimosott ruháinkat ahelyett, hogy egy csomóba összegyűrve várnánk a csodát (azaz a száradást).

 

A bemutatásra került kísérletek és a saját mindennapi tapasztalataink alapján összegezhetjük, hogy a párolgás sebessége a következő tényezőktől függ:

-  az anyagi minőségtől (az illékonyabb anyag gyorsabban párolog)
-  a folyadék hőmérsékletétől (a magasabb hőmérsékletű folyadék gyorsabban párolog)
-  a hőmérsékletkülönbségtől (azonos hőmérsékletű folyadék esetén melegebb levegőben gyorsabb a párolgás)

-  a levegő páratartalmától (minél kisebb a levegő páratartalma, azaz minél „szárazabb” a levegő, annál gyorsabb a párolgás)

-  a párolgó felület nagyságától (minél nagyobb a határfelület, annál gyorsabb a párolgás)

 

És egy kis útravaló feladvány zárásnak: az eddigiek figyelembe véve a kedvenc nyári gyümölcsünket (nekem a meggy J ) hogyan lehet a leghatékonyabban aszalni? J

 

 

Üdvözlettel: Ildi

 

Kontakt: ildiko.toth@chem.u-szeged.hu

 

A bejegyzés a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriumának támogatásával készült.