Kedves Olvasó!
A korábbi bejegyzéseimben már sokat olvashattál a párolgás
folyamatáról illetve a szilárd anyagok folyadékokkal történő nedvesítéséről. Ha
esetleg lemaradtál ezekről, kellemes és hasznos böngészést kívánok a blogomhoz J
A következőekben a folyadékok pár alapvető tulajdonságáról,
illetve a kísérleti munkám szempontjából is releváns oldószerekről olvashatsz
ismeretterjesztő bejegyzéseket, melyeket konzultáció keretében tanár szakos
hallgatók készítettek.
Üdvözlettel:
Tóth Ildi
Kontakt: ildiko.toth@chem.u-szeged.hu
28_DMF
DMF - N,N-dimetil-formamid
Kedves
Olvasó!
Elképzelhetőnek tartom azt, hogy már hallottál a DMF-ről,
de ha nem az se baj, mert most erről az anyagról fogok írni pár gondolatot,
nehogy valakinek álmatlan éjszakákat okozzon a kíváncsiság.
A DMF leánykori neve N,N-dimetil-formamid, ami
dimetil-amin és metil formiát /szén monoxid reakciójával állítható elő.
Az N,N-dimetil-formamid képlete
Most, hogy körvonalazódott bennünk, hogy miről is lesz
szó, sőt már tudjuk is egy képlethez kötni, logikusan felmerül a kérdés, hogy
miért is érdemes nekünk most erről az anyagról értekezni. A válasz pedig az,
hogy egy rendkívül jó oldószerről
van szó. A paraffinokat (CnH2n+2 felépítésű
szénhidrogének) nem túlzottan preferálja, DE majdnem minden szerves oldószerrel
és vízzel is elegyedik, ami azért elég hasznos tud lenni.
Fontos gyakorlati haszna, hogy igen sok műanyagot (PVC,
poliuretán, poliamidok és még sok mást) és műgyantát is old, így fontos a
vegyiparban.
Peszticidek (permetszerek) gyártásában is megjelenik, és
fontos szerepe van a műbőrök és felületi bevonatok szintetizálásában is.
Heterociklusos vegyületek előállítására is alkalmazzák
laborkörülmények között, továbbá a Mizoroki-Heck reakcióban is általános
oldószer. Ezutóbbi során telítetlen halogenidet reagáltatunk palládium
katalizátor mellett egy alkénnel, aminek következtében egy szubsztituált alként
kapunk. Ezért a reakcióért Heckék 2010-ben kémiai Nobel-díjat kaptak.
A DMF-et azért szeretjük igazán, mert egyrészt csak kismértékben párolog (a gőzeiről azért
a későbbiekben még ejtek pár szót) és aprotikus,
de hidrofil oldószer. Ez azt jelenti, hogy habár a DMF rendelkezik olyan
hidrogénnel, amit akár le is adhatna, de ezt mégsem teszi meg, viszont vízzel
szeret oldódni.
Hogy is néz ki ez az anyag a gyakorlatban?
A DMF normál körülmények között egy színtelen, szagtalan folyadék. Itt azonban megjegyezném, hogy ha az
oldat tisztasága csökken, akkor a megjelenő dimetil-amin kellemetlen (ammóniára
hasonlító) szagot kölcsönözhet neki. Viszont azt azért kiemelném, hogy
amennyiben lehetőségünk nyílik rá, akkor se nagyon szagolgassuk, mivel belélegezve, sőt bőrrel érintkezve is
ártalmas, akut toxicitást okoz. Ha véletlen a bőr felszínére kerülne,
szappanos vízzel le kell mosni, ha pedig szembe, akkor több percig mossuk bő
vízzel! Utóbbi esetben viszonylag gyorsan érzékelni fogjuk a mosás szükségességet,
ugyanis erősen irritálja a szemet.
Fontos, hogy ha fennáll a gyanúja, hogy minden
igyekezetünk ellenére mégis sikerült közelebbi kapcsolatot létesíteni ezzel az
anyaggal (lenyeltük, ránk fröccsent, belélegeztük és kezdünk furán lenni, nem biztos,
hogy belélegeztük, de valami nagyon marja a szemünket stb.), akkor forduljunk
orvoshoz! Hatványozottan igaz ez terhesség alatt, mivel a születendő
gyermekeket is károsíthatja (teratogén hatású) a DMF!
Ha ezzel az oldószerrel dolgozunk (mondjuk ez azért elég
sok másik anyagra is igaz), akkor kerüljük a nyílt láng használatát és ne
hagyjuk olyan helyen, ahol nagy hő érné a palackot! Igaz, hogy a forráspontja viszonylag magas (153
°C) de gyúlékony, és a gőzei már 57,5
°C-on belobbanhatnak. Sőt, ha nagy arányban vannak a légtérben, akkor ez
robbanáshoz is vezethet!
Arra is figyeljünk oda, hogy az anyag természetkárosító hatásai miatt
gyűjtőedénybe kerüljön, ne öntsük a lefolyóba!
Lényegében a DMF egy széles körben és sokrétűen
alkalmazható oldószer, de helytelen vagy gondatlan használat esetén komoly
egészségügyi problémát okozhatunk vele mind magunknak, mind a környezetünkben
tartózkodóknak. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de szerintem egy borongós
hétfő reggelemet igencsak hazavágná, ha még fel is robbantom magamat... Azonban
szerintem nem az a megfelelő hozzáállás, hogy félünk a lehetséges
következményektől és inkább nem is megyünk még csak az üvegéhez sem harminc
méternél közelebb. Ismerjük meg, amivel dolgozunk és figyeljünk mindig oda (nem
csak ennél az anyagnál), hogy mit, miért és hogyan teszünk vele. Nem félni kell
egy elénk táruló kémiai problémától, hanem fel kell magunkat vértezni a
szükséges tudással és megküzdeni vele!
Köszönöm a figyelmet! J
Bodor
Tamás Dávid
Biológia – kémia osztatlan tanári szakos hallgató
